A csoport által kreált történet nem mese. A történeten szerintem látszik, hogy kényszer szülte. Az elején még van logikai sorrend, de a végén szinte csak egymás mellé írt mondatokat olvashatunk.
Számomra a mese a csodák és a lehetőségek birodalma. A jó mese észrevétlenül is egy ismeretlen világba röpít, és elfelejtem a külvilágot, a hétköznapokat. A mesék egy logikai sorrendre épülnek. Van eleje, közepe, vége. Szófordulatokkal, váratlan helyzetekkel, csodás elemekkel. És jobb esetben tanulsága is van.
Mitől nem mese egy történet? Nem viseli magán mindazokat a jegyeket, amit egy mese igen.
Számomra a jó mese érdekes, varázsos, egyszerű, vicces, néha tanulságos és mindig jó a vége. Vagyis lezárt, megoldódott helyzetről, szituációról szól. Ha kicsiknek szóló mesére gondolok, elengedhetetlenek az ismétlődő jelzős szókapcsolatok, az egyértelmű karakterek, a csodás tárgyak, csodás képességek, és természetesen mind ide sorolnám a számomra (felnőttek szerinti) jó mese ismertető jegyeit is.
Fontosnak tartom, hogy halljon a gyerek mesét. Sok mesét, és jó mesét. Hiszen már mesélünk, mikor még nem is érti a szavak jelentését. A legtöbb gyereknek van igénye tíz, tizenkét éves koráig a mesélésre, a mesékre. Ezekből a történetekből merít példát. A mese hőseivel azonosul, utánozza tulajdonságait, vagy épp tanulja meg, mit nem szabad, mit nem szeret, mi a rossz. A mesék tanulságával él át katarzisokat, tanulja meg a helyes cselekvés módját, indokát. Az egyik legnagyobb nevelőeszköz a mese. Ezért fontosak a jó, szép mesék. Mert a gyerek lelki világát, érzelmeit, értékeit, a gyereket magát építik, gyarapítják.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése